A homlokzati hőszigetelés tekintetében az egyik legismertebb és talán leghatékonyabb szigetelési forma a kőzetgyapot hőszigetelés. Mivel az anyag csak 1000 fok felett olvad, egy esetleges tűzesetnél kiválóan védi házunk szerkezetét, és meggátolja a lángok terjedését. Mindezek mellett nagyon jó hangszigetelést is lehetővé tesz. Olvasson tovább, és ismerje meg ennek a kiváló hőszigetelési rendszernek a tulajdonságait.
A hőszigetelésről általában
A kőzetgyapot hőszigetelés beépítése előtt vizsgáljuk meg kicsit objektíven a lehetőségeket. Épületeink energiaszükséglete – az EMI (Építésügyi Minőségellenőrző Innovációs NKFT) forrása szerint – igen komoly részt (körülbelül 40%- ot) képvisel Magyarország teljes energiafogyasztásához képest. A magyarországi épületállomány energetikai szempontból vegyes képet mutat, de csak a legutóbbi időszakban készült épületeink teljesíthetik a korszerű elvárásokat, követelményeket. Különleges lehetőséget és potenciált jelent épületállományunk energetikai korszerűsítése, hiszen más ágazatokhoz képest viszonylag egyszerű beavatkozásokkal is radikális megtakarításokat lehet elérni. Itt is érvényes az az általános elv, hogy a „fel nem használt energia” a legértékesebb, merthogy ez nemcsak költség-megtakarítást jelent, hanem környezetvédelmi szempontból is előnyös, és az ország energiafüggőségét is csökkenti.
Az épületeinket épületszerkezetek határolják. A határoló fal- és födémszerkezetek ritkán készülnek egyfajta anyagból: jellemzően összetett, réteges kialakításúak. A szerkezeti jellemzőket a felhasznált anyagok anyagjellemzői mellett számos más tényező is befolyásolja: az alkotóelemek, rétegek mérete, sorrendje, vastagsága, kapcsolatai stb. Az anyagjellemzők (pl. fajsúly, hővezetési tényező, kémhatás stb.) ezzel szemben csak az adott anyag összetételétől és állapotától függenek (pl.: nedvességtartalom, hőmérséklet). A szerkezeti jellemző bármely, az adott kialakítású szerkezetre vonatkozó adat lehet (pl.: teherbírás, tűzállósági határérték, léghanggátlás, hőátbocsátási tényező, hőtároló tömeg stb.). A határoló szerkezetek hőtechnikai minősége számszerűsíthető, és jelentős mértékben befolyásolja téli-nyári hőérzetünket, és az épület energiaszükségletét is. Hőtechnikai szempontból legfontosabb anyagjellemző a hővezetési tényező. Az adott anyag hővezetési tényező értékét a gyártók által készített teljesítménynyilatkozatokban gyakran megadják pl. hőszigetelő termékek esetén.
Erre a linkre kattintva további ismereteket szerezhetsz a hőszigeteléssel kapcsolatban.
A sokoldalú és igen hasznos kőzetgyapot hőszigetelés
A homlokzati hőszigetelés tekintetében az egyik legismertebb és talán leghatékonyabb szigetelési forma a kőzetgyapot hőszigetelés. Mivel az anyag csak 1000 fok felett olvad, egy esetleges tűzesetnél kiválóan védi házunk szerkezetét, és meggátolja a lángok terjedését. Mindezek mellett nagyon jó hangszigetelést is lehetővé tesz. Olvasson tovább, és ismerje meg ennek a kiváló hőszigetelési rendszernek a tulajdonságait.
A hőszigetelésről általában
A kőzetgyapot hőszigetelés beépítése előtt vizsgáljuk meg kicsit objektíven a lehetőségeket. Épületeink energiaszükséglete – az EMI (Építésügyi Minőségellenőrző Innovációs NKFT) forrása szerint – igen komoly részt (körülbelül 40%- ot) képvisel Magyarország teljes energiafogyasztásához képest. A magyarországi épületállomány energetikai szempontból vegyes képet mutat, de csak a legutóbbi időszakban készült épületeink teljesíthetik a korszerű elvárásokat, követelményeket. Különleges lehetőséget és potenciált jelent épületállományunk energetikai korszerűsítése, hiszen más ágazatokhoz képest viszonylag egyszerű beavatkozásokkal is radikális megtakarításokat lehet elérni. Itt is érvényes az az általános elv, hogy a „fel nem használt energia” a legértékesebb, merthogy ez nemcsak költség-megtakarítást jelent, hanem környezetvédelmi szempontból is előnyös, és az ország energiafüggőségét is csökkenti.
Az épületeinket épületszerkezetek határolják. A határoló fal- és födémszerkezetek ritkán készülnek egyfajta anyagból: jellemzően összetett, réteges kialakításúak. A szerkezeti jellemzőket a felhasznált anyagok anyagjellemzői mellett számos más tényező is befolyásolja: az alkotóelemek, rétegek mérete, sorrendje, vastagsága, kapcsolatai stb. Az anyagjellemzők (pl. fajsúly, hővezetési tényező, kémhatás stb.) ezzel szemben csak az adott anyag összetételétől és állapotától függenek (pl.: nedvességtartalom, hőmérséklet). A szerkezeti jellemző bármely, az adott kialakítású szerkezetre vonatkozó adat lehet (pl.: teherbírás, tűzállósági határérték, léghanggátlás, hőátbocsátási tényező, hőtároló tömeg stb.). A határoló szerkezetek hőtechnikai minősége számszerűsíthető, és jelentős mértékben befolyásolja téli-nyári hőérzetünket, és az épület energiaszükségletét is. Hőtechnikai szempontból legfontosabb anyagjellemző a hővezetési tényező. Az adott anyag hővezetési tényező értékét a gyártók által készített teljesítménynyilatkozatokban gyakran megadják pl. hőszigetelő termékek esetén.
Fűtött épületeinket az őket körbevevő termikus burok védi elsősorban a gyors lehűlés ellen, de a burok haszna nyáron sem elhanyagolható. A termikus burok számos különböző jellegű, eltérő hőátbocsátási tényezővel rendelkező szerkezet összeépítésével alakul ki. Jellemzésére használható az átlagos hőátbocsátási tényező. Ez a számérték sokmindent elfedhet: egy nagyobb épület esetében egy kisebb, gyengén hőszigetelt felület „eltűnik“ az átlagolás során. Ennek megfelelően a korszerű energetikai szabályozásban nem csak az épületburok egészére, hanem az egyes elemeire is szigorú hőátbocsátási követelmények vonatkoznak. A nyílászárók általában sokkal gyengébb hőátbocsátási tényezővel rendelkeznek, mint a hőszigetelt fal- és födémszerkezetek. Egy hőfotót tanulmányozva az is szembetűnik, hogy gyakran az egyes elemek, szerkezetek összeépítésénél, falsarkokban is változnak a felületi hőmérsékletek, hőhíd jelenségek alakulnak ki. A fűtött épületeink határoló szerkezeteinek kialakítása során természetesen arra kell törekednünk, hogy a termikus burok minél hatékonyabb és egységesebb legyen. Ebben jelentős segítséget jelent az utóbbi években általánossá vált megoldás, hogy a teljes homlokzati falfelületet vastag, hatékony hőszigeteléssel látják el, továbbá a nyílászárók hőszigetelése is jelentősen javult a megnövelt szerkezeti vastagság és a korszerű (gyakran 3 rétegű) üvegezések miatt.
Fontos tudni azt, hogy az épületeknek nem csak hőveszteségei, hanem nyereségei is lehetnek: többek között a benapozottságból eredő passzív hőnyereségből.
A hőnyereség szempontjából az üvegezés jellemzői és a tájolás mellett meghatározó az ablakok mérete is.
A nagyobb méretű nyílászárók több fényt engednek be, ami előnyös a megvilágítottság és a passzív hőnyereség szempontjából – viszont (a tömör szerkezetekhez képest gyenge hőszigetelésű felületeken) nagyobb a hőveszteség is. A szoláris nyereség az épület túlmelegedését is okozhatja. A megoldást az üvegezett felületek méretének korlátozása és a megfelelő árnyékolás kialakítása jelenti. A fajlagos hőveszteség tényezőre vonatkozó követelményt gyakran az épület lehűlő felület/fűtött térfogat (A/V) függvényében adják meg. A termikus burok hatékonysága (tehát egy alacsony átlagos hőátbocsátási tényező) hatással lesz az épület energiaszükségletére is: megfelelően hőszigetelt szerkezeteket kiválasztva akár kisebb teljesítményű hőtermelő berendezés is elegendő lehet, passzívházaknál akár el is hagyható. A termikus burok „egyenszilárdsága“ a belső és külső felületek hőmérsékleti eloszlására van jelentős hatással.
Mi az a passzívház?
A passzívházak és a külső falak szigetelése két érzékeny téma az energiahatékonysági és szigetelési iparágakban. A passzívház egy építési koncepció, amely eredendően Németországban kezdődött; Az eredetileg „passivhaus” néven általában energiahatékony, környezetbarát házként ismerték, amely gyakorlatilag nem igényel fűtést. Az épület szerkezete termikus burkot hoz létre, amely nagyon kevés hőt enged el. Lényegében egy helyiséget fel lehet melegíteni egyszerűen a fénytelenséggel, a testhővel vagy az elektromos készülékek hőjével.
A következők befolyásolják a passzívház állapotát :
- 120 kWh/m2a-nál alacsonyabb elsődleges energiaigény (például meleg víz, fűtés, háztartási gépek)
- A fűtési igény kevesebb, mint 15 kWh négyzetméterenként évente.
- Télen és nyáron minden lakótérben biztosítani kell a hőkomfortot úgy, hogy az adott évben az órák legfeljebb 10 %-a legyen 25 °C felett.
- A passzívház magas szintű szigeteléssel rendelkezik. Ez magában foglalja az ajtókat, ablakokat (három üvegezésű), a falakat, a padlót és a tetőt. Azonban, mint tudjuk, a házaknak megfelelő szellőztetésre van szükségük – ezért a passzívházakhoz gépi szellőzőrendszer is szükséges.
Ez az építmény az épületekhez kapcsolódó kiváló levegőminőség a mechanikus szellőzőrendszereken alapul. A meleg levegő kicserélődik a házba belépő hidegebb levegőre. Ezek kiválóak az energiatakarékosság szempontjából, mert a hőcsere folyamata során a szellőztetők a friss levegő felfűtésével/lehűtésével egyidejűleg a friss levegőt a helyiségbe juttatják. Ez azt jelenti, hogy a passzívházak a hagyományos fűtési rendszerek gyakori vagy állandó használata nélkül is létezhetnek, sok esetben csak egy radiátor van a fürdőszobában a törölközők szárítására.
Passzívházak külső falszigetelése
Mint korábban említettük, a passzívházak kiemelkedő mennyiségű szigetelést igényelnek; jellemzően a passzívház falának U-értéke 0,15 m/m2k. Szerencsére a külső falszigetelés tökéletesen megoldja a munkát, ha megfelelő vastagságban kapja meg. Az EPS-nek, az ásványgyapotnak és a farostnak elég alacsony U-értéke van ahhoz, hogy elérjék a passzívház szükséges szigetelési szintjét.
A szigetelést azonban teljesen le kell zárni a hőhíd ellen. Ennek az az oka, hogy a szigetelés hézagai áttörik a hőburkot. A magasan szigetelt házakban a hőhidak csökkentik a szigetelés hatékonyságát, mivel a hő aktívan keresi a kiutat a szabadba. A hőhíd páralecsapódást okozhat – ami sokkal károsabb lehet egy passzívháznál, mint egy normál háznál.